Modellező pályafutás
(Eredeti feljegyzésekből összeállítva)
Gyermekkoromban a repülőgép búgása hallatán az élet megszűnt körülöttem.
1933 Őcsény (Decs határa, ma repülőtér) olasz gép kényszerleszállása, majd 1934-35 Tolnán ismétlődik (Vitinger testvérek leszállása) az élmény meghatározó lesz. Lombfűrészelt repülőgépek sorozata készül.
1938 őszén Budakeszire költözünk. 1939 tavaszán felfedezem a farkashegyi vitorlázó repülőteret, rendszeresen látogatom, csodálattal nézem az igazi vitorlázó gépek lebegését. Remegő kézzel simogattam a gépeket, amikor tehettem. Örültem, hogy a közelükben lehetek.
A látottak teljesen elbűvöltek.
1939 nyarán gimnazisták egy nagy vitorlázó modellt repítettek Farkashegyen, az egyik indítás után a gép lőtt madárként zuhant le, és összetört.
Hosszú könyörgés után megkaptam a roncsokat, boldogan rohantam vele haza.
Innen indultam!
Fáskamránk lett a műhelyem.
Kiderült, hogy a roncs modell (HEV-14) Horváth Ernő neves modellező tervezése. A rajzát, építési leírását az üzletben megvásárolhattam, építő anyagot is kaptam. Az üzlet egyben a modellezők találkozóhelye is volt, így jutottam az első szakirodalomhoz,
további rajzokhoz, anyagokhoz.
1941 tavaszára a HEV-14 megépült, indítását gumikötél-rendszerrel végeztem, ismét törött.
A tél folyamán további 2 modell épült ( 1 vitorlázó, 1 gumis ) további kettő EV-102-es és 103-as típus. A berepítés elemi fogásait rajtuk ismertem és tanultam meg.
A nyár elején jelvényszerző napon teljesítettem a II. arany teljesítmény jelvény feltételeit. Meghívást kaptam, és indultam az első Országos Bajnokságon, vitorlázó kategóriában Farkashegyen, gumisban a Rákosi gyakorlótéren 1 1,5 perc körüli idővel.
Gumisban elismerő levél.
1941 őszén indul a szaksajtó, az Ifjú Repülő mely értékes információkat tartalmazott a problémák megoldásához, és az építéshez. Ebben az időben kerültem a Weisz-Manfréd művekhez, és megismerkedtem a gyári modellezőkkel ( Hatos - Décsey - Talaja M.).
1942 tavaszára Budakeszin 6-8 fős csoportot szervezek, fáskamrákban, nyári konyhákban folyik a szorgalmas építés.
Meghívásokat kapok előadásokra - Cavalloni - Szarvas tér, Központi műhely ( Schvachulai S. - Tardos B. - Hanka L.).
Nekibátorodom, és két modell tervezését (rajzolását) kezdem meg, 1 vitorlázó ( Ifjú Repülő III. évf. 1 azám, 1943. január 01. címlap, Kozák felv.), 1 gumis.
A fiúk a vitorlázót utánépítik, jó versenygépnek tünt. Eredményszerző napon jó szereplés, (I. fokú jelvény).
Az 1943-as OB.-re új V csillapítós-zárólapos modell készül, asszimmetrikus /emelő/ szelvénnyel. Berepítése sok gonddal járt, fejreállási hajlam, az első egyharmados súlyponti helyzet miatt. Végül megszelidült és magasstartos
indítású lett, a Ferihegyi OB.-n csak kidolgozási díjat nyert, a hivatalos start előtt megsérült.
Országos Síkföldi Bajnokság - 1943. 07. 12. Kidolgozási díj ( vásárlási utalvány az EMECH-üzletbe).
Az 1944-es összevont OB.-ra neveztem (versenytábor Esztergomban) visszaigazolást kaptam, de a Katonai PR. a részvételt nem engedélyezte. Egy sor élménnyel lettem szegényebb.
1933-1944 között 18 modellt építettem, 2 db. gumis normál, 1 db. gumis "Kacsa", 15 db. vitorlázó illetve sikló modellt.
Saját terv mintegy 10 db volt. Számottevő versenyeredményem nem volt, de sok szép modell repítését éltem át.
1945, az élet újra indul. Májusban jelentkezem az Erzsébeti MADISZ-nál, vitorlázó repülésre.
Felvettek!
Feladat: a Farkashegyi hangárban található használhatatlan gépekből - Tücsök, Vöcsök - újjáépítése (Lepedők begyüjtése, javítás, szerelés).
Június első felében az elkészült gépek berepülése, oktatóm Gáspár K. Jenő.
Első csuszásom Tücsökkel 06. 24-én, november 11-ig 31 rövid siklás, ezt követően lett volna "A" vizsga, de nem tudtam elmenni.
1945-49 között megélhetési gondok, családalapítás, válaszút elé kerülök, repülés, vagy modellezés. Ismét modellezni kezdek, repítések Rákoson.
A Dugonics utcai iskola munkájáról:
(egyrészt a gyerekek, másrészt saját munka)
1949 augusztusában megismerkedem Palotás József tanár úrral, kéri, hogy vállaljam el a Dugonics utcai iskola úttörő szakkörének mühelyvezetését. Igent mondok.
Másodszor kezdem! 27 éves vagyok!
Szeptemberben indulunk. A körülmények kedvezőek, van bőséges alap-építőanyag, kellő méretű helyiség és berendezés, elegendő munkaeszköz.
Mintegy 100 fő gyermek, IV.-VIII. osztályosok. Heti 4 alkalommal tartok foglalkozásokat, egyszerű siklógépet építünk először.
A legügyesebb és megszállotnak tűnő 15 gyerek MR-10-et készít a tél folyamán. Az építés mellett az elméleti képzést is viszem.
1950-es tavaszi szünetben repítjük a modelleket, bíztató eredményekkel.
Az 1950-es versenyévadra magam is készülök. Két modellel indulok a budapesti Körzeti versenyen.
1950. 07. 23-án Rákos - a seniorok között az 1-3 helyet szerzem meg, 21'31" illetve 17'25"-es idővel.
Egyik modellem Őrhalomra repül (kb. 70 km) favágók találják meg, ősszel kapom vissza.
A szakkör tagjai a junior csoportban indulnak, 7 fővel. Az I-II. hely a mienk!
1. Varró Jancsi, 25'20" , 2. Szabó Imre 23'40"-es eredménnyel. A csapatversenyt nagy fölénnyel nyerjük! (24 csapat indult).
A befektetett munka gyümölcse érik, van értelme a megfeszített munka folytatásának.

